Champs-Élysées és a Concorde

Mi is a Concorde felé tartunk a nevezetes Champs-Élyséen, jelképesen követve a francia katonai díszszemlék útvonalát.  Most azonban nem annyira ünnepi a hangulat, hanem vibráló és pezsgő. A világ leghíresebb és második legdrágább sugárútján sétálni, ami 2 kilométer hosszú és 70 méter széles, hihetetlen élmény, a gazdagság ugyanis nem látható, csak érzékelhető, bár azt hiszem kevés helyen láthatnánk embereket sorban állni egy kétszintes Louis Vuitton táskabutik előtt, ahogy itt. Betérünk egy érdekes üzletbe is, csak pár perc után jövünk rá, hogy egy különleges csokoládé és kávé szaküzletben vagyunk, ahol a különböző fajtájú és - gondoljuk - a világ legdrágább bonbonjait és kávéit árulják, és minden vevővel egyedileg foglalkoznak az elegáns eladók. Elegánsabbak, mint mi az biztos, akik a túristák egyenruháját hordjuk, azaz bermudát, polót és papucsot, a kezünkben pedig ásványvizes palack van. Lehet, hogy ezért nem kérdezi meg tőlünk senki, hogy mit szeretnénk?

A móka kedvéért, na meg a stílus miatt is, leülünk egy teraszra és megiszunk egy cappuccinot miközben magunkba szívjuk a semmihez sem hasonlítható hangulatot, a sugárút pezsgését. A teraszok Párizsban - nemhiába vágytunk arra gimis korunkban, hogy egyszer ráérősen mi is üldögélhessünk egy asztalka mellett - valami nagyon jellegzetes francia életérzést közvetítenek. A kicsi kerek asztalok szorosan egymás mellett állnak, és a székek, mint egy nézőtéren egymás mellett sorakoznak, így az emberek nem egymással, hanem az utca forgatagával szemben ülnek, és nézik, mint egy előadást, miközben kávét vagy bort iszogatnak.
Végül a place de la Concorde-hoz érünk, ez a város legnagyobb és legforgalmasabb tere, a közepén úgy magasodik a több mint 3000 éves, aranyhegyű obeliszk, mint egy iránytű.