A kezdetek

Ez az utazás nem tegnap és nem is tegnapelőtt kezdődött, hanem a hetveneses évek közepén Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban, ahol francia tagozatosok voltunk, és miközben szorgosan tanultunk franciául Párizsról, elválaszthatatlan barátnők lettünk. Négy éven keresztül sokat jártunk a nyelvórákon a francia fővárosban, tanultunk a történelméről és a Bastille-ról, a Sorbonne-ról és a Quartier Latinről, az Arc de Triomphe-ról és a kávéházak teraszairól a Champs-Élysées-n, a Louvre-ról és a Tuileriák kertjéről, a Szajna hídjairól és partjairól, azaz a rive gauche-ról és a rive droite-ról. Sokszor vágytunk arra, hogy eljussunk, de akkoriban még nagyon távolinak tűnt ez az álom időben és térben.
Érettségi után elsodort egymástól bennünket az élet, és 30 éven keresztül alig tudtunk a másikról. Férjhez mentünk, elváltunk, mindkettőnknek két lánya született, aztán a 30. érettségi találkozónk után találkoztunk az Interneten.
Hónapok óta leveleztünk már, amikor megkérdeztem, járt-e már Párizsban, mert én nem jutottam még el, és szégyellem magam emiatt. Sok szép helyen utaztam már, francia nyelvterületen is többször, de a fények városában, gimis korunk kedvenc helyén még nem. Györgyi is csak egyszer, Angliából hazafelé jövet, átutazóban volt ott. Jött is az ötlet rögtön, hogy az 50. évünkben ez legyen az az ajándék, amivel felejthetetlenné tesszük a kerek évszámot, utazzunk el 2010 nyarán Párizsba, váljon valóra végre az álom!