A Concordról a Tülériák kertjébe érünk. A jókora séta után jól esne megpihenni, így hát leülünk két székre a smaragdzöld pázsit szélén. A fejünk felett a lombok zöld-arany színnel szűrik meg a napfényt, és a háttérben az Eiffel-torony látszik. Nagyon jó így ráérősen nézelődni és beszélgetni Párizs szivében, miközben vibrál a város körülöttünk. A park tavacskáival, növényeivel, és szép műalkotásaival nagyon népszerű. A mesterséges tavak körül párizsiak és turisták pihhenek a kerti székeken, a vizeken pedig gyerekek játszanak távirányítós modellhajókkal. Az utakat talapzatokra állított szobrok és amfórák szegélyezik, a park szélén pedig egy óriáskerékről lehet megcsodálni a panorámát.
A parkból a Carrousel diadalíven keresztül érünk a Louvre-hoz, ahol az üvegpiramis mellett kígyózik a sor a bejárathoz. A Louvre a világ legismertebb és Párizs legnagyobb múzeuma, mely valaha királyi palota volt. Sajnos a sok egyéb látnivaló miatt lemondunk arról, hogy végigálljuk a sort, ezért csak kívülről csodáljuk meg az impozáns épületet és az üvegpiramist. 1983-ban az akkori francia elnök, François Mitterand kérte fel Ieoh Ming Pei, a neves kínai születésű amerikai építész tervezőirodáját a Louvre kibővítésére, modernizálására. Pei megtervezte az egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott modern építményt, melyet 1989-ben adtak át, és magassága 21 méter, oldalhosszúsága pedig 35 méter. A Louvre piramisa ma is megosztja a párizsiakat és az idelátogatókat, de az vitathatatlan, hogy igazi jelkép lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése