Este buszos városnézésre készülünk, a körút a rue des Pyramidesről indul, ami csupán 10 perc sétára van az apartmanunktól. Hazafelé meg is vesszük a két jegyet, egyenként 27 euróba kerülnek Előtte azonban még mennyei, friss bazsalikommal gyúrt tésztát eszünk pestóval és reszelt ementáli sajttal, a vacsorához egy pohár vörösbor is jár. 
Isteni életünk van itt!
Ha Párizs gyönyörű nappal, ezt lehet még fokozni, ha éjjel nézi meg az ember, hiszen ez a fények városa. 10 órakor, amikor felszállunk a Cityrama buszára még viszonylag világos van, de mire az Ile de la Citére érünk, már felgyulladnak a fények. A Notre Dame kőcsipkéi csillognak a megvilágításban, majd a Pont Neuf-őn áthajtva a Louvre-hoz érünk, ahol az üvegpiramis, mint egy prizma szórja szét a fényt. A Quartier Latin fénylő templomai után a Concordnál fordulunk a Champs-Élysée-re, ami még forgalmasabb, mint napközben volt. Hihetetlen látvány, ahogy a két irányba tartó autók első és hátsó, egymásba érő lámpái arany és bíbor fényfolyammá olvadnak össze a fűzérektől csillogó fák alatt. Az egyik legszebb, amit valaha láttam! Dugóba kerülünk, az autók nyitott ablakain kilógva, sötét hajú és bőrű emberek valamilyen számunkra ismeretlen zászlót lengetnek, és szólnak a dudák. Arabok talán? Valaminek nagyon örülnek, az biztos, mi azonban csak lépésben araszolunk a Diadalív felé, egy perc és 11 óra van. Ezek szerint sajnos nem érünk az Eiffel toronyhoz a fényjátékra, pedig reménykedtünk benne. Enyhe csalódottságunk azonnal elillan, amikor a Trocadéronál a Szajnához érünk. A torony a híd túloldalán a folyó másik partján, egy szökőkutakból álló keretben ragyog a párizsi éjszakában!
Isteni életünk van itt!
Ha Párizs gyönyörű nappal, ezt lehet még fokozni, ha éjjel nézi meg az ember, hiszen ez a fények városa. 10 órakor, amikor felszállunk a Cityrama buszára még viszonylag világos van, de mire az Ile de la Citére érünk, már felgyulladnak a fények. A Notre Dame kőcsipkéi csillognak a megvilágításban, majd a Pont Neuf-őn áthajtva a Louvre-hoz érünk, ahol az üvegpiramis, mint egy prizma szórja szét a fényt. A Quartier Latin fénylő templomai után a Concordnál fordulunk a Champs-Élysée-re, ami még forgalmasabb, mint napközben volt. Hihetetlen látvány, ahogy a két irányba tartó autók első és hátsó, egymásba érő lámpái arany és bíbor fényfolyammá olvadnak össze a fűzérektől csillogó fák alatt. Az egyik legszebb, amit valaha láttam! Dugóba kerülünk, az autók nyitott ablakain kilógva, sötét hajú és bőrű emberek valamilyen számunkra ismeretlen zászlót lengetnek, és szólnak a dudák. Arabok talán? Valaminek nagyon örülnek, az biztos, mi azonban csak lépésben araszolunk a Diadalív felé, egy perc és 11 óra van. Ezek szerint sajnos nem érünk az Eiffel toronyhoz a fényjátékra, pedig reménykedtünk benne. Enyhe csalódottságunk azonnal elillan, amikor a Trocadéronál a Szajnához érünk. A torony a híd túloldalán a folyó másik partján, egy szökőkutakból álló keretben ragyog a párizsi éjszakában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése